A AirsoftÚjonc wikiből

Optikai tuning

Sok játékosnak van igénye arra, hogy a fegyvere ne csak jól működjön, ne csak a belsőségei nyújtsák az általa elvárt teljesítmény, hanem a fegyver külseje is utaljon az általa képviselt stílusra, mentalitásra.

Az ilyen döntések már akkor megszületnek amikor megvásároljuk a fegyver, hiszen egy Amerika fan ritkán fog bármilyen AK variánst a kezébe, ugyanúgy a keleti blokkosok nem rajonganak az M széria tagjaiért. Ennél azonban jóval messzebbre mutatóan is ki lehet alakítani egy egyéni stílust, megjelenést a fegyverrel.

Információgyűjtés, a munka megkezdése

Mindenféle optikai tuning megkezdése előtt gondoljuk végig mit is akarunk elérni. Ezután gyűjtsünk képeket éles fegyverek olyan darabjairól, amin az általunk eltervezett módosítások megfigyelhetők. Ha nem találunk képet ilyen éles fegyverről, akkor tovább böngészve az interneten keressünk képeket olyan fegyverekről, melyeket a gazdáik a mi elképzelésünkhöz hasonlóan akartak megcsinálni. Jó forrásanyag ehhez az airsoftbuild.com weboldal és a softair optikai tuning topicja.

Ha pontosan tudjuk mit akarunk csinálni, és erről képanyaggal is rendelkezünk, nem kerülünk olyan kellemetlen helyzetbe hogy az esetleg drágán megvásárolt alkatrészeket/festéket a fegyverre pakolva rájövünk, mégsem az igazi, nem tetszik.

Koptatás és festés előtt mindig valamilyen kisebb, könnyen javítható felületen próbáljuk ki mit is fogunk csinálni, erre kiválóan alkalmasak a tárak.

Az internetet festékválasztáskor csak a boltok elérhetősége miatt böngésszük, nem mindenki rendelkezik igazán jó minőségű színhelyes monitorral, így csak a saját szemünknek higgyünk a festék kiválasztásakor. A festékek megválasztásakor vegyünk azt is figyelembe, hogy a száradás után a szín általában valamivel sötétebb lesz mint amit a dobozon/palettán látunk. A festésekre általánosan elmondható még az is, hogy a végeredmény hosszútávú megőrzése érdekében érdemes vennünk valamilyen jó minőségű, erős lakkot, és a festés után ezzel legalább 2-3 rétegben lefújnunk a festett alkatrészeket. A festés során vékony rétegekben dolgozzunk, a következő réteget pedig csak az előző teljes száradása után vigyük fel.

Kiegészítők

A játékstílustól és fegyvertől függően beszerezhetünk kiegészítőket, optikákat, raileket, lámpákat, lézereket, gránátvetőket, ANPEQ-t és sok egyéb olyan felszerelést, amellyel a fegyverből übertaktikál szörnyet varázsolhatunk. Az ilyen kiegészítők vásárlásánál azonban szem előtt kell tartanunk a praktikusságot is, ha például nincs szükségünk nagyobb tárolóhelyre az akkumulátornak, mert azt például a tusban is el tudjuk helyezni, nem biztos hogy érdemes ANPEQ-t szerelni a fegyverre. Ugyanígy felesleges lehet a MASZ szerint nem használható lézercélzó, ami hiába mutat macsón néha, gyakorlati szempontból holt súly és plusz egy dolog ami bokorba, gazba akadhat és így a fegyver sérülést szenvedhet. Persze méretbeli korlátai is vannak a taktikai kiegészítőknek, egy MP5ösre közel sem aggatható annyi karácsonyi dísz mint egy G36-ra vagy egy M16-osra. Az AK-k esetében sem mindegy milyen típust vásároltunk, a klasszikus kinézetű darabokat a test átalakítása, egyes részeinek cseréje nélkül nem karácsonyfázhatjuk, a kiegészítők ilyenkor egy infrabakra, a rá tett optikára és esetleg egy bajonett imitációra korlátozódnak.

Koptatás

Sokan szokták a fegyvert úgymond koptatni, a cél ilyenkor az, hogy a minél használtabb kinézete legyen a fegyvernek. A lekopott festék, a megkopott feliratok, a lecsiszolódott műanyag és a meggyötört karcos fa látványa sokaknak szívmelengető, kellemes érzés.

Nem mindegy azonban hogy milyen anyagból van a fegyverünk, jóval tartósabban és szebben lehet koptatni egy full steel, vagy legalábbis teljesen fém fegyvert mint egy műanyagot, azonban ez sem lehetetlen. Bármilyen fegyver koptatása előtt keressünk képeket éles fegyverekről, amelyek valóban a használattól koptak meg, és később ezek alapján dolgozzunk, valamint mindenféle koptatásra igaz a Tomekk által megállapított tény, miszerint ha úgy érzed még egy kicsit kellene koptatni a fegyveren, azonnal hagyd abba, valószínűleg már így is túl erősre sikerült a hatás. Ilyenkor egy-két órára félre kell tenni a fegyvert, utána megnézve lehet korrigálni ha mégsem vagyunk elégedettek.

Fém alkatrészek, fegyverek koptatása

Technikailag talán ez a legegyszerűbb, kell hozzá egy szépen festett vagy felületkezelt fegyver, amit addig nyúzunk húzunk amíg tetszetős mértékig megkopik.

Első lépésként minden fém fegyveren meg kell vizsgálnunk a festés, felületkezelés minőségét. Mivel a tapasztalatok azt mutatják hogy sokszor a gyári felületkezelés csapnivalóan néz ki, a felület színe nem egyenletes, néha még megfolyásokat is lehet találni, ezért ha a kiszemelt fegyver is ilyen, kezdésnek szét is kaphatjuk és vissza is csiszolhatunk minden alkatrészt a fémig. Ezután a fegyvert elvihetjük barníttatni (megj.: Tomekket kéne kikérdezni róla) vagy szimpatikus minőségű szórófestékkel lefújhatjuk, majd jó erős fixáló lakkal (ízlés szerint mattal vagy fényessel) rögzíthetjük a festést. Ezután kezdődhet a tényleges koptatás.

Széles skálán mozognak a módszerek, a legautentikusabb hatást úgy érhetjük el, ha a fegyvert minél többet fogdossuk, tapogatjuk, működtetjük a kezelőszerveket. Így a fegyver pontosan ott fog megkopni, ahol a valós használat során is lecsiszolódna róla a festék. Ennek a módszernek van néhány hátránya, amire érdemes odafigyelnünk. Először is ez a módszer lassú, ne várjuk hogy fél-egy óra alatt látványos eredmény érünk el, az ilyen fajta koptatást csak rendkívül türelmes és kitartó embereknek ajánlom :) A másik hátrány, ami sokkal inkább technikai jellegű, az alkatrészek elhasználódása. Mivel a felhúzókart, az elsütőbillentyűt, a biztosítókart/tűzváltót, a tárkioldót és egyéb mozgó alkatrészeket sokat fogjuk nyüstölni, megvan annak a veszélye, hogy ha türelmetlenek vagyunk az alkatrészek, rugók, csavarok törhetnek, néhány belső alkatrész is szétkophat. Türelmesen, nem kapkodva mozgassuk az alkatrészeket, ne extasis gepárd módjára rángassuk őket, ne erőltessünk túl semmit. A fegyver nem attól fog kopni hogy minél erősebben cibáljuk az alkatrészeket, hanem attól hogy sokat tapogatjuk őket.

Az előző módszer egyszerűbb és gyorsabb változata, ha vásárolunk barkács boltban, Praktikerben finom csiszolópapírt, 800-as, 1000-es finomságú általában megteszi. Ezt egy kezünkre illő kesztyű tenyerére és ujjaira ragasztva/varrva ugyanazt érhetjük el mint az egyszerű kézzel tapogatós módszernél, két lényeges különbséggel: A fegyver lényegesen gyorsabban fog kopni, így nem fárasztjuk feleslegesen az alkatrészeket, viszont a kopások határfelületei élesebbek lesznek.

Megtehetjük azt is, hogy a csiszolópapírral egyszerűen megcsiszoljuk azokat a részeket ahol a fegyver megkopna. Ez egy kicsit több odafigyelést igényel, de így sem megoldhatatlan egy fegyver koptatása, illetve kiegészítésként szükséges lehet a fenti két módszerhez a tok éleinek, kiálló részeinek, az irányzékok és más olyan részek megkoptatására amikhez normál esetben nem sokat nyúlunk, de a valóságban a pakolás, a csapódó ágak, koccanások stb. miatt szintén kopnak. Ha nem akarunk a kesztyűre varrós módszerrel dolgozni, akkor csiszolás előtt kiemelten fontos hogy tanulmányozzuk az éles fegyverek kopását, különben lesz egy kopott, de a realitástól igencsak távol álló fegyverünk.

Tomekk által újrabarníttatott és koptatott AK63D

Egyedi esetet jelentenek a spiáter alkatrészek. Ezeket lehetőség szerint érdemes lecserélni mert törékenyek, a súlyuk sem az igazi, sokszor attól is letörik egy-egy irányzék ha a letámasztott fegyver eldől. Emellett a spiátert nem lehet olyan módon barníttatni mit az acélt, így ilyen fegyvernél festünk, vagy megkeressük és megvesszük az alkalmas vegyszert, amivel bebarníthatjuk a spiáter alkatrészeket, viszont ennek a minősége és tartóssága messze elmarad egy jó festéstől vagy egy normál barnítástól.

Műanyag alkatrészek fémesítése, koptatása

Azon műanyag elemek koptatása, melyek az éles fegyvereken is valamilyen ABSből készültek, nagyjából megegyezik a fém fegyverek koptatásával. Ugyan ezeket nehéz túlkoptatni, arra azért figyeljünk hogy azokon a részeken ahol esetleg vékony a műanyag, ne vigyük túlzásba a csiszolást, nehogy meggyengítsük az anyagot, ezáltal sérülésveszélynek kitéve a fegyvert. Még Czefitől kaptam a tippet, hogy műanyag koptatására alkalmas akár az egyszerű dörzsis mosogatószivacs, bár megjegyzem azért azzal türelem kellett mire úgy be tudtam koptatni a markolatomat ahogy szerettem volna :)

A műanyag elemeket soha ne akarjuk semmilyen vegyi anyaggal koptatni, maratni, csak ha az adott szert kifejezetten ilyen célra találták ki!!! Én is elgondolkodtam milyen egyszerű lenne kromofággal megtörölgetni a műanyag markolatot, ám szerencsére figyelmeztettek, hogy előbb nem látható helyen teszteljem a dolgot. A műanyag kifakult, a felület rajzolata olyan lett, mintha öntéskor két különböző színű műanyagot kevertek volna össze hanyag módon.

Nehezebb, de szintén nem lehetetlen feladat a műanyag/ABS alkatrészeken fémszerű kopást imitálni. Erre a legegyszerűbb módszer a szárazecsetelés:

Letisztítjuk a felületet, lealapozzuk (ezt egyéni ízlés szerint ki lehet hagyni, érdemes kipróbálni alapozással és alapozás nélkül is például egy-egy táron, aztán úgy csinálni ahogyan jobban bevált), aztán fogjuk a festéket és egy ecsetet, amit nem sajnálunk, vagy külön erre a célra vettünk. Az ecsetet belemártjuk a festékbe, a nagyját lehúzzuk még a festékesdoboz szélén. Utána egy ronggyal vagy papírzsepivel addig töröljük az ecsetet amíg egy papírlapon éppen alig hagy nyomot enyhén rányomva és ecsetelve. Én így kezdek neki, mint kiderült ezt is sokan sokféleképpen csinálják, Alien például azt javasolta, az ecsetnek csak a hegyét mártsuk a festékbe, majd egy papírlapon ecsetelve jussunk el ugyanoda, hogy a festék épphogy csak nyomot hagyjon. Ezután az ecsetet finoman a felületre nyomva elkezdjük a szárazecsetelést, mintha aprólékosan porolgatnál. Nem fog azonnal látszódni, ecsetelni kell egy darabig, valószínűleg többször is át kell menni rajta, mert így egyszerre csak egy nagyon vékony, porszerű réteg tapad meg a festékből. Ha már láthatólag semmit nem fog a festék, újabb adagot veszünk az ecsetre, megint kitöröljük ami nem kell és folytatjuk a munkát.

Kell hozzá egy kis gyakorlat hogy ráérezzen az ember mennyi festéket érdemes letörölni az ecsetről, mennyire kell a felülethez nyomni (van hogy szinte semennyire) és mikor kell újramártani, de hamar bele lehet tanulni. Ha valamit elrontunk egyszerűen javítható, mivel ez a vékony festékréteg önmagában könnyen letörölhető. Ha a kelleténél kicsit több festék marad az ecseten, folytassuk nyugodtan a munkát, az éleket szépen ki fogja emelni, a sík felületeken pedig az ujjunkkal, vagy egy nedves papír-zsebkendővel/ronggyal elkenhetjük, ezzel is egy minimálisan kopott kinézetet elérve.

A szárazecsetelés azért használható jól kopott hatás eléréséhez, mert az éleket és a sarkokat fogja meg erősebben, a sík felületeket kevésbé, így könnyű imitálni vele a valódi kopást.

A szárazecsetelt felület hátránya ugyanaz mint az előnye, hogy a felület kezelése nagyon finom lesz, így könnyen kopik, 4-5 réteg erős lakkal legalább át kell menni rajta hogy tartós legyen. Viszont nagyobb vasakkal is hamar végez vele az ember, így ha esetleg újra kel festeni az sem gond (nekem a három tárat és a test eredetijének fém részeit tartott kevesebb mint egy óráig megcsinálni egy MP5K-n), semmi ördöngösség nincs benne.

Fémes hatásúra szárazecsetelt MP5K


Nem nagy ördöngösség pár kellemes percet szerezni magunknak és megtapasztalni milyen az amikor az ember mája hízik a büszkeségtől, én legalábbis így jártam amikor Csokáv a fenti képet látva kénytelen volt megkérdezni, a fegyver upper recieverje fém-e, mert nem tudta eldönteni.

Tipikus stílusjegyek

A játékosok sokszor egy bizonyos ország, időszak fegyveres erőire, partizánjaira stb. szeretnének hasonlítani. Ehhez hozzá tartozik, hogy a fegyverüket is ilyen szempontból autentikussá szeretnék tenni.

Keleti blokkos, oroszos stílus

AK tárak bakelitezését (Nomad leírása alapján) szépen és egyszerűen elkészíthetjük, ha három különböző színű festéket (a következő színek és festékmárkák csak példák, Nomad leírása és saját tapasztalatom alapján: valamilyen tiszta, mély vörös – például gunze flat red, vagy Games Workshop red gore - , valamilyen sötét, vörösesbarna – gunze red brown, games workshop scab red, vagy tiszta vörösből és barnából tetszés szerint kikeverve - illetve valamilyen sötét barna – gunze chocolate brown, games workshop dark flesh/vermin brown) szabálytalan foltokban felfestünk a tár felületére, majd hagyjuk, a valamelyest megszáradjanak. A teljes száradás előtt, a festékhez való oldószerrel beitatunk egy kis darab rongyot, és összemossuk vele a különböző színeket. Vigyázzunk hogy ne használunk olyan oldószert, amely a tár műanyagát kikezdi, illetve arra hogy nem mossuk össze túl erősen a foltokat, nem homogén színt, hanem foltos, bakelites hatást akarunk elérni. A színek megválasztásánál célszerű minél több éles tárról fényképet keresni, majd pedig személyesen felkeresni egy boltot ahol a kiválasztott festékeket árulják. Az éles tárak megfigyelésekor egyrészt legtöbbünknek meg kell elégednünk a fényképekkel, illetve mivel egy fényképen nem csak egy adott színt látunk (mint azt egy internetes festékpalettán látjuk) a környező színeket ismerve az agy képes a valóshoz igen közeli színt érzékelni, van mivel összehasonlítania, így a torzulást is korrigálja, illetve a látványosan színtorz képek esetén tudatosan is látjuk, mi az, amiben például a fű zöldje/ég kékje eltér a normálistól, és ehhez igazodva kereshetjük meg a megfelelő festéket.

Nomad féle bakelizált AK tárak

Partizános, népfelkelős, posztapokaliptikus stílus

Azért veszem egy kalap alá ezeket a stílusokat, mert mindegyikükről elmondható, hogy a fegyvereik agyonhasználtak, kopottak, sokszor csecsebecsékkel, vagy olyan „tuninggal” vannak ellátva, melyekre az ilyen körülmények közt élőket rákényszeríteni az élet.

Ide tartozik a leukoplasztal, és más „igénytelen” csúszásgátlóval ellátott markolat, a szigszalaggal összefogott tárak, a koszos, saras kinézet, esetleg rozsdás kinézet, az egyedi ikonográfia, az afrikai harcosok gyöngyfüzéres hordszíjai és így tovább.

Az ilyen kiegészítőknek és megoldásoknak a fantázia szab határt, egy posztapokaliptikus világban könnyen lehet hogy egy darab fásli vagy egy tekercs szigszalag az egyetlen ami a rendelkezésünkre állna hogy bármit is rögzítsünk a fegyverünkre, bőr övet lennénk kénytelenek használni szíjként. Persze egy ilyen világ egyedi humoráról sem lehet megfeledkezni, a matricák, feliratok, egyedi piktogrammok is jól mutathatnak a fegyveren. Feliratok festését minél vékonyabb ecsettel (én a felirat méretétől függően 0-ás, dupla vagy tripla 0-ás ecseteket használok) de sok esetben egyszerűbb lehet egy papír sablon készítése, melyet a felületre téve csak rá kell fújnunk a festéket, vagy vastagabb ecsettel átkenni.

Csokáv-féle „saras” posztapokaliptikus MP5, leukoplasztozott markolattal


A kulcsszó mindig a türelem, az odafigyelés és szükség esetén az újrakezdés.

Gem_Kapocs